Mi a célod az életben? Valahogy túlélni, sikeresen boldogulni vagy tovább is adni a stafétát? Megesik, hogy „kacsa-szindrómában” szenvedünk: a felszínen nyugodtnak látszunk, de odalent, a mélyben vadul kapálózunk. „Még jó, hogy a többieknek fogalmuk sincs, mennyi mindent nem tudok!” – gondoljuk, és nem engedjük őket közel magunkhoz, nehogy rájöjjenek a titkunkra. Isten nem akarja, hogy így élj: önmagadból merítve erőt és bölcsességet. „Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsoltárok 27:1) – írta Dávid.

Másfelől az is meglehet, hogy énközpontú sikerre törekszünk csupán, amely velünk kezdődik és velünk is ér véget. „Helyezd előtérbe a saját érdekeidet!” – szól a filozófiánk. Ha ez a célod, Isten nem fog sikert bízni rád, mert az indítékaid szembemennek a bibliai alapelvekkel.

Ábrahámnak ezt mondta: „megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel” (1Mózes 12:2). Ha az a szíved vágya, hogy áldására légy másoknak, Isten meg fogja áldani a törekvéseidet. Jézus ezt mondta: „én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon…” (János 15:16).

Istennek terve van az életeddel, s ennek az is része, hogy továbbadd másoknak, amit rád bízott. A siker akkor tartós csupán, ha van, aki továbbvigye. Ezért írta ezt Pál: „amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” Ez tehát a mai ige üzenete: amit kaptál, add tovább!