Jób ezt mondta nagy gazdagságáról: „Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el.” Megértette, hogy mindannyian üres kézzel jövünk a világra, és ugyanígy is távozunk az élők sorából. Egyetlen dolgot vihetünk csak magunkkal innen: amit „előreküldtünk”.

Erről beszél Jézus a következő versekben: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is” (Máté 6:19–21). Amikor Jézus kincsről beszélt, a hallgatósága tudta, hogy a ruhára, élelemre és pénzre gondol. A gazdagok a legjobb ruhákat viselték, de azokon is lyukat üthetett a moly. A legfinomabb ételeket ették, ám patkányok és kukacok is megdézsmálhatták azokat. Volt aranyuk és ezüstjük, azonban bankok híján otthon tartották az értékeiket, agyagtéglából épült házaik falát pedig könnyűszerrel megbonthatták a tolvajok és kirabolhatták őket.

Jézus tehát ezt mondta: „Ne ott tartsátok a kincseteket, ahol tönkremehet vagy odalehet.” Egy lelkész ezt írja: „Jézus nem kéri a pénzedet, mivel az már most is az övé. Jézus a szívedet akarja. Ám mivel a szíved mindig a pénzedet követi, azt kéri, hogy engedd át neki a pénzed, a vagyonod és amid csak van.” Amikor megteszed ezt, az örökkévalóságba fektetsz be a múlandóság helyett.