Amikor Jeruzsálemet gazdasági válság sújtotta, Pál arra kérte a korinthusi hívőket, hogy adományaikkal segítsenek betölteni a jeruzsálemi testvérek szükségét: „Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti, ti is úgy cselekedjetek, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami tőle telik, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek. Amikor pedig megérkezem, azokat, akiket ti alkalmasnak találtok, elküldöm ajánlólevéllel, hogy adományotokat elvigyék Jeruzsálembe” (1–3. v.).

Az egészséges gyülekezetek egyszerre folytatnak bel- és külmissziót, és a lelki szükségletek mellett az emberek anyagi szükségeit is igyekeznek betölteni. Az Ószövetségben ezt mondta Isten a népének: „Ha valaki elszegényedik testvéreid közül…, ne légy keményszívű és szűkmarkú az elszegényedett testvéreddel szemben…” (5Mózes 15:7).

Ha valóban találkoztál Krisztussal, meg fog indulni a szíved a szenvedő emberek láttán. „Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak. Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak…” (Lukács 19:8–9)

A Biblia arra biztat az adakozást illetően, hogy osszuk meg, amink van, és adjunk nagylelkűen, az Isten iránti szeretettől vezérelve: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti Isten«” (2Korinthus 9:7).