Nem az késztethet leginkább a bűn legyőzésére, hogy mi szeretjük Krisztust, hanem hogy ő szeret bennünket. A mi iránta való szeretetünk a legjobb szándékunk ellenére is ingadozó. „Nincs meg már benned az első szeretet” – mondta Jézus az efezusi gyülekezetnek (ld. Jelenések 2:4), a laodiceaiakat pedig „langyosnak” nevezte (ld. Jelenések 3:16).

Sokan azt hallottuk a gyülekezetben, ahol felnőttünk, hogy azért engedünk bizonyos testi késztetéseknek, mert nem szeretjük eléggé az Urat. Jobban igyekeztünk hát, de mindhiába, a kudarc pedig elkeseredést szült. Olyan ez, mintha a ló elé próbálnánk befogni a szekeret, holott fordítva kellene. A győztes keresztyén élet titka nem abban rejlik, hogy megpróbálod jobban szeretni Jézust, hanem ha ráébredsz, hogy ő mennyire szeret téged.

Ezért írta Pál: „Krisztus szeretete szorongat minket…” Pál cselekedeteit Krisztus csodálatos szeretetének a tudata vezérelte. Ha ma bűnös szokásokkal küzdesz, imádkozz, hogy Isten nyilatkoztassa ki neked a szeretetét, és meglátod: minden megváltozik! Pál ezért imádkozott: „Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok” (Efezus 3:17–19).