A hitetlenség nem a logika kudarca, hanem a képzelőerőé. Az arra való képesség vagy hajlandóság hiánya, hogy egy olyan Istenről forgasson gondolatokat az elméjében az ember, aki „mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni” (20. v.). Érted ezt? Isten fel akarja szabadítani a képzeletedet.

Egy lelkész ezt írja: „Ha örökkévaló hatással akarunk lenni a kultúránkra, nem elég csupán kritizálnunk vagy másolnunk, hanem alakítanunk is kell. Ha el akarjuk érni a nemzedékünket az evangéliummal, nem támaszkodhatunk pusztán csak a logikára, hanem a képzeletüket is meg kell ragadnunk. C. S. Lewis nagyszerű példát mutatott mindkét területen. Tudsz-e mondani bárkit is, aki logikusabban gondolkodott nála? Teológiai írásai, a Keresztyén vagyoktól kezdve egészen A fájdalom c. művéig a színtiszta logika megtestesítői, ám Lewis a logikus bal agyféltekéjét a kreatív jobb agyféltekéjével kombinálva használta. A Narnia krónikái mindmáig megragadják a fiatalság fantáziáját. Az egyház a legkreatívabb hely kellene, hogy legyen a bolygón. Kétségtelenül megnyilatkozik közöttünk a találékonyság és a képzelőerő, de messze nem aknáztuk még ki teljesen a bennünk rejlő alkotó potenciált.”

Talán azért van ez, mert tévesen értelmezzük a hűség mibenlétét. A hűség nem azt jelenti, hogy úgy tesszük a dolgokat, ahogy mindig is tettük. Nem a status quo megőrzése a feladatunk, noha az sem elfogadható, hogy a megfelelés érdekében felhígítsuk az evangéliumot vagy engedjünk a bibliai alapelvekből. Az üzenetünk soha nem változhat, a módszereinken azonban muszáj változtatnunk, ha be akarjuk takarítani a termést a végső aratáskor, mielőtt visszatér az aratás Ura.