Ha egyszer megértjük, hogy Isten nem amiatt szeret bennünket, amit mi teszünk, hanem amit Krisztus tett értünk, véget érhet az erőlködésünk! Felhagyhatunk az örökös „teljesítéssel”, s helyette azért szolgálhatjuk Istent, mert tudjuk, hogy nem kell „megszerettetnünk” magunkat vele, hiszen így is szeret. Nem tartunk többé attól, hogy a hibáink miatt elutasít minket. Ha valami rosszat teszünk, megtérünk belőle, elfogadjuk Isten bocsánatát, és nem engedünk a kárhoztatásnak, amely a bűnnel járna. Micsoda megkönnyebbülés felismerni, hogy a tökéletlenségeink ellenére is szeretettek és elfogadottak vagyunk! Szívből, nem pedig kötelességből szolgálni Istent kimondhatatlanul felszabadító dolog. Abban a pillanatban, ahogy Krisztusba veted a bizalmad, Isten igaznak lát téged. Nem a teljesítményedért fogad el, hanem a kapcsolatért, amelyre Krisztus által jutottál vele. Csak el kell döntened, hogy elhiszed ezt, és ráállsz erre az igazságra.

Egy ismert lelkész ezt írja: „Azzá válunk, akinek hisszük magunkat; éppen ezért, ahogy megbizonyosodunk afelől, hogy helyreállt a kapcsolatunk Istennel, javulni fog a viselkedésünk. Helyesen fogunk cselekedni és kevésbé erőlködünk. Hiába állították mások, hogy soha nem lesz belőled ez vagy az, Isten boldogan közli veled Igéjében, hogy ki is vagy őbenne: az ő szeretett, értékes, drága, tehetséges, megajándékozott, rátermett, erős, bölcs és megváltott gyermeke. Állj meg egy pillanatra, és mondd ki magadra hangosan ezt a kilenc jelzőt! Mondd, hogy Isten szeretett, értékes, drága, tehetséges, megajándékozott, rátermett, erős, bölcs és megváltott gyermeke vagyok!” Isten ilyennek lát téged, ezért ideje, hogy végre te is így tekints magadra!