Ászá király így imádkozott, amikor olyan ellenséggel nézett szembe, akit egyedül nem volt képes legyőzni: „Ó, Uram, nincs olyan, mint te, mert meg tudod segíteni az erőtlent a sokaság ellenében! Segíts meg minket, ó, mi Urunk, Istenünk, mert benned bízunk, és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen! Ó, Uram, te vagy a mi Istenünk, ember ne vegyen rajtad erőt! Megverte azért az Úr az etiópokat Ászá és Júda előtt” (11–12. v. ÚRK).

F. B. Meyer a következőket írja: „Emlékeztesd rá Istent, hogy mi mindenben számítasz rá! »Nincs olyan, mint te, mert meg tudod segíteni az erőtlent!« Minden Ászá ellen szólt: egymillió felfegyverzett harcossal nézett szembe… a háromszáz harci szekérről nem is beszélve. Lehetetlennek tűnt helyt állnia ezzel a hatalmas sokasággal szemben. Nem voltak szövetségesei, akik a segítségére siethettek volna, így egyedül Istenben reménykedhetett. Talán azért engedte meg Isten, hogy a nehézségeid ilyen riasztó mértékig súlyosbodjanak, hogy kénytelen légy lemondani mindazok segítségéről, akikhez eddig a kisebb megpróbáltatások idején folyamodtál, és ismét Mindenható Barátod karjába vesd magad. Állítsd Istent önmagad és az ellenség közé! Ászá hitte, hogy Jahve ott áll közte, aki erőtlen volt, és Zerah hadereje között, és ebben nem is tévedett… Úgy semmisültek meg az etiópok az Úr és az Ő seregének színe előtt, mintha csak mennyei harcosok vetették volna magukat az ellenségre Izráelért… A mi Istenünk a Seregek Ura, aki bármely pillanatban váratlan erősítést tud küldeni népe megsegítésére. Hidd, hogy ott áll közted és a nehézséged között, s hogy amitől most megtorpansz, úgy fog elfutni előle, ahogy a felhőket elfújja a szél.”