A Szentírás gyakran írja le Isten gondviselését a „sokkal több”, „sokkal inkább” kifejezéssel. Ez afelől biztosít bennünket, hogy soha nem adódhat olyan szükségletünk, amely ne lenne betölthető az Úr bőséges forrásaiból. Mi mégis hajlamosak vagyunk éppen ellenkezőleg gondolkodni a szükségeinkről és azt feltételezni, hogy Isten nem képes vagy nem akarja betölteni azokat. Változtassunk ezen a hozzáálláson! Ha csak a láthatókra tekintünk, azt gondoljuk, hogy a körülmények és a szerencse irányítja az életünket, míg ha látjuk a láthatatlant, Isten bőséges gondviselésének tudatában élhetünk.

A 2Krónikák 32. részében találunk erre egy inspiráló példát. Az asszír király, Szanhérib, seregeivel felvonulva teljes megsemmisítéssel fenyegette Júda királyságát. Emlékeztette őket, hogy mit tett a környező országok népeivel, majd hozzátette: „Mennyivel kevésbbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezemből!” (15. v. Károli). Ezékiás király azonban hit által Isten forrásaira szegezte inkább a tekintetét és így biztatta a népet: „Semmit se féljetek… az assiriai királytól és a vele való egész [látható] sokaságtól, mert velünk többen vannak [láthatatlanul], hogynem ő vele. Ő vele testi erő van, velünk pedig az Úr a mi Istenünk…” (7–8. v. Károli).

Hiába volt messze hatalmasabb az asszír sereg, a 8. vers azt mondja, hogy „megbátorodott”, vagyis nem aggódott többé Isten népe, mert elhitték, hogy Isten karja sokkal hatalmasabb, mint az emberi erő! Ideje, hogy te is magadévá tedd ezt a győztes, bővölködő szemléletet, Isten ugyanis „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk” (Efezus 3:20).