Úgy tanulhatsz meg szeretni, ha szeretetteljes gondolatokat táplálsz magadban. Ha nem csak a magad szükségleteire, fájdalmaira, nehézségeire, céljaira és vágyaira figyelsz, hanem az embertársadéra is. Ahogy a régi mondás tartja: „Könnyebb megérteni valakit, ha a bőrébe bújsz.” Akinek fáj valami, jó eséllyel másoknak is fájdalmat fog okozni.

Ha megbántott valaki, talán azért tette, mert őt is bántották. Hogyan szeretheted az ilyen embert? Úgy, ha tovább látsz a hibáinál és a szükségeit is észreveszed. Sokszor éppen a legkevésbé szerethető embereknek van a leginkább szükségük a szeretetre. Pontosan azok szorulnak óriási szeretetdózisra, akikkel a legszívesebben nem is törődnénk. Aki szeretethiányban szenved, figyelemre törekszik, és ha nem sikerül pozitív figyelemben részesülnie, negatív figyelmet igyekszik kivívni magának. „Teszek róla, hogy így vagy úgy, de észrevegyenek!” – gondolja magában. Tedd a szeretetet az akaratod irányítójává, ne az érzelmeid szolgájává! Az érzéseinken nem változtathatunk, a gondolatainkon azonban igen. Amikor másként kezdünk gondolkodni valakiről, fokozatosan megváltoznak az iránta való érzéseink is. Amikor a hibái helyett a szükségleteiről gondolkodunk inkább, az arra is kihat, ahogyan vele kapcsolatban érzünk. „De nem képmutatás vajon szeretettel viszonyulni valakihez, akit még csak nem is kedvelek?” – kérdezheted. Nem, hanem inkább „hitből való szeretet”. Amikor hit által szeretsz valakit, a cselekedeteiddel helyes irányba tereled az iránta való érzéseidet. Próbáld ki, és meglátod!