A pszichológusok szerint gyakran a múltunk van a legnagyobb hatással a jelenünkre, Pál viszont azt mondja, hogy felejtsük el a múltat, koncentráljunk arra, ami előttünk van, és így fussunk a mennyei jutalom elnyeréséért. Egy lelkigondozó ezt írja: „Tudom, hogy elfáradtál, és úgy érzed, mintha… örökké tartana e mostani nehéz időszak, pedig közel már a cél. Nem csupán nehéznek gondolod, hanem csakugyan az is. Újabbnál újabb próbákban kellett bizonyítanod, hogy mit tanultál. Tűzpróbán ment keresztül a hited. Több problémád adódott, mint gondoltad volna… Nem ezt tervezted, mégis jó, hogy így alakult. Egy részed [a lelked] akkor is érezte ezt, amikor az eszed azt mondta, hogy kész káosz az életed… hogy nincs semmiféle terv, hogy Isten megfeledkezett rólad. Pedig minden történésnek – legyen az bármilyen fájdalmas, nyugtalanító vagy meglepő – megvolt a maga szerepe.”

„Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.” (Róma 8:28) A lelkigondozó így folytatja: „Így kellett történniük a dolgoknak. Nem gondoltad, hogy ilyen sokáig fog tartani, mégis így lett. Közben türelmet tanultál. Sokszor azt hitted, hogy megfeledkeztek rólad. Most kezdenek a helyükre kerülni a dolgok. Már majdnem a végére értél ennek a nehéz útszakasznak. Hegyeket másztál meg. Nem volt könnyű, de a hegymászás sosem az. Most már majdnem a csúcson vagy. Csak egy pillanatig tarts még ki, és tiéd lesz a győzelem. Húzd ki magad! Lélegezz mélyeket! Haladj tovább magabiztosan! Eljön az idő, amikor végre élvezheted mindazt, amiért harcoltál… Nem volt hiábavaló a fáradozásod. Minden küzdelmes útszakasznak megvan a csúcspontja, amelyen túljutva elérkezik a megoldás is… Várnak még rád hegyek, de most már tudod, miként mászd meg őket.”