Amikor olyan problémával állsz szemben, amely túl nagynak tűnik, vagy úgy érzed, hogy „nyakig benne vagy”, és nem tudod, mihez kezdj vagy merre indulj, alkalmazd a várakozás stratégiáját. Dávid is élt vele, és be is vált neki: „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét… Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát… nyitott fület adtál nekem” (Zsoltárok 40:2–5,7).

Amikor nyugtalan vagy, nehéz várni, türelmesen várni pedig még nehezebb. Állj meg és gondolj bele, kire is vársz: az Úrra. Ő minden helyzet fölött Úr – a tiedet is beleértve. Talán segíteni fog Arthur McKinsey hasonlata: „Ha úgy gondolsz egy… problémára, mintha egy középkori, fallal körülvett város lenne, akkor sokan fognak homlokegyenest nekiszaladni, afféle faltörő kosként. A puszta intellektuális erejükre és zsenialitásukra támaszkodva rohamozzák meg a kapukat és próbálnak áttörni a védelmen… Én közben a városon kívül verek tábort. Várok. És gondolkodom. Mígnem egy napon – talán miután egy egészen más problémára fordítottam a figyelmemet – a város védői leeresztik a hidat és megadják magukat. Ezzel egy csapásra meg is oldódik a probléma.” Így kell várnod Istenre is, és miközben te várakozol, ő munkálkodik az érdekedben.