Az első ok: a bizonytalanság. Machiavelli firenzei filozófus ezt mondta: „Egy uralkodó intelligenciáját elsősorban az alapján mérhetjük fel, hogy milyen emberekkel veszi körül magát.” A bizonytalan vezetőkre fenyegetést jelentenek a tehetségesek, ezért inkább gyengékkel veszik körül magukat. Ennek azután nemcsak a munka látja kárát, hanem az abban résztvevők is mindannyian. Az a vezető, aki azzal vág vissza egy őszinte kérdésre, hogy a másik hogy merészeli megkérdőjelezni a tekintélyét, veszélyes ember, és gyakran nem érdemli meg, hogy kövessék.

A bizonytalan vezetők gyakran két okból buknak el: azért, mert mindent az irányításuk alatt akarnak tartani, vagy mert félnek, hogy egy náluk rátermettebb személy veszi át a helyüket. Aki nem támogatja a csapatmunkát, rontja a saját esélyeit, a többieknek pedig kedvét szegi. Woodrow Wilson, az Egyesült Államok egykori elnöke ezt tanácsolta: „Ne csak a saját eszedre támaszkodj, hanem mindarra is, amit másoktól kölcsönözhetsz!”

János apostol azt állította az egyik gyülekezeti vezetőről, Diotrefészről, hogy „elsőségre vágyik”. Hogy mi volt vele a gond? Az, hogy mindenki más fényét ki akarta oltani, hogy egyedül ő tündökölhessen. János ezért ezt írja: „Ezért, ha majd megérkezem, szóba hozom viselt dolgait, hogy mindent összefecseg rólunk. Sőt még ezzel sem elégszik meg, hanem egyfelől nem fogadja be a testvéreket, másfelől azokat, akik erre hajlandók volnának, megakadályozza benne, és kitiltja az egyházból. Kedvesem, ne a rosszat utánozd, hanem a jót. Aki a jót teszi, az Istentől van, aki a rosszat teszi, az nem látta az Istent” (3János 10–11. v. SZIT). Engedd, hogy Isten elismerése – amellyel máris rendelkezel – eloszlassa a bizonytalanságodat!