„Mi nagyon boldog házasságban élünk a férjemmel – mesélte egy asszony a barátnőjének. – Semmi sincs, amit ne tennék meg érte, vagy amit ő ne tenne meg értem, és pontosan így is éljük az életünket: semmit sem teszünk egymásért!” Mosolyoghatunk rajta, de ez a valóságban korántsem ilyen vicces. Ez a hozzáállás katasztrófához vezet a házasságban, az üzleti életben, a gyülekezetben, a kapcsolatokban és mindenütt.

Az emberek gyakran érdekből csatlakoznak egy csapathoz – támogatókat keresnek maguk mellé, de minden elismerést ők akarnak bezsebelni. Ennek azután ők maguk és a munkatársaik is kárát látják, az eredményeik pedig elmaradnak a lehetőségeiktől. Woodrow Wilson elnök így fogalmazott: „Nem pusztán azért vagy itt, hogy boldogulj valahogy, hanem hogy a segítségeddel kiteljesedett, reménytelibb és eredményesebb életet élhessenek az emberek. Azért vagy itt, hogy gazdagabbá tedd a világot, és szegényebbé teszed magad, ha megfeledkezel erről a küldetésedről.”

Ha valami kijelenthető, ez biztosan: amikor kihasználsz másokat, óhatatlanul kudarcot fogsz vallani. Vajon könnyű együttműködni és mindig jól kijönni másokkal? Néha igen, máskor kevésbé. Ezért írja Pál, hogy „igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.” Tenned kell érte. Amikor megkritizálnak, vedd el az élét egy dicsérettel. Amikor panaszt hallasz, keress valamit, amiért hálás lehetsz. Amikor önzőn viselkedik valaki, emlékeztesd rá, hogy a közös célotok minden egyéni célnál magasabb rendű.